Az ÉRTÉK

Most nem a szemüvegekről, szemüveglencsékről, szemüvegkeretekről, szemvizsgálatról lesz szó, hanem RÓLAD.

Azt szeretném megmutatni Neked, micsoda ÉRTÉK birtokában vagy.

Biztosan előfordult Veled is, hogy egy találkozás, egy történet akkora hatással volt rád, hogy napokig nem tértél magadhoz vagy akár megváltoztatta gondolkodásod egy adott területtel kapcsolatban.

Folyton az jár az eszemben, hogy 3 nagyon fontos dolgot megosszak Veled. Kérlek, olvasd végig, érdekes lesz!

Vasárnap két lányommal ellátogattunk a láthatatlan kiállításra, ahol megtapasztalhattuk milyen a látássérültek élete. Amikor korom sötétben tapogatod végig magad a lakáson, az utca autózajos forgatagában átkelsz az úton, sétálgatsz az erdőben, kitapogatod minek mentél épp neki. És egy szobor kiállításon és részt veszel teljes sötétségben.

Kezdem az elején: Ezen a helyen gyengén látók dolgoznak.  Először Zsuzsa fogadott minket és bevezetett a Braille-írás rejtelmeibe. Láthatsz ilyet a gyógyszeres dobozokon. Furcsa kis pöttyöcskék, melyek lehetővé teszik, hogy látásunk nélkül, az ujjunkkal írjunk, olvassunk. Leírtuk a nevünket. Miközben mi a különleges Braille írógéppel írtunk, Zsuzsa mesélt. Megkérdeztem, mennyit lát. Elmesélte, hogy ő gyengén látónak, vaknak született. Kicsi korában próbáltak neki valamicske látást nyújtó szemüveget felírni, de édesanyja szerint csúnyácska lett volna benne, és amúgy is csak eltörte volna. Így nem is viselt szemüveget. A vakok iskolájában varrni tanították őket. Ő pedig, mint kíváncsi kisgyermek, mindent a szeméhez vett.  Egyszer egy átlátszó gombot tett a szeme elé. És láss csodát! A homályok felismerhetőbbek voltak és mintha a színeket is jobban látta volna. Ekkor eldöntötte: ha nagy lesz, első fizetéséből szemüveget vesz magának.

Majd mesélt az optikusáról. Végtelen szeretettel és hálával.  És arról is, hogy sokat gondolkodik azon, vajon hogyan nézhet ki. Jól áll-e neki a szemüvege, amit visel.

Ekkor eszembe jutott az, amit a munkám során tapasztalok: ,,Jaj, nagyon rossz a szemem ? Én nem akarok szemüveges lenni! Jó ez nekem így is!” –teszitek fel gyakran a kérdést egy kis szemüvegesség kapcsán.  Addig, amíg olyan állapotban van a szemed, hogy akár szemüveggel tökéletes látásod lehet, addig nincs ok panaszkodásra!

Közben elkészültek a remekműveink. Leírtuk a neveinket. Még a kicsi 6 éves lányom is.

Egy csapatban 5-en voltunk, a két lányom és én, illetve egy fiatal hölgy és egy férfi. A korom sötétben egy férfi várt minket. Ő volt Feri. Először egy lakáson vezetett végig minket, mi pedig nagyon ügyetlenül mozogtunk. Egy olyan hétköznapi tárgyat, mint asztali monitor percekig tapogattunk, mire kitaláltuk, mi is az. De találtunk bokszkesztyűt, zongorát, végig tapiztuk a fürdőszobát és a konyhát is. Majd kimentünk az ”utcára”. Korom sötét. Hallani az autók, a város nyüzsgő zaját és át kellett kelni az úton…Majd egy vadászházba,egy erdőbe majd egy szoborkiállításra érkeztünk.

És most azt gondolhatod, milyen borzalmas lehetett. Nem! Csodálatos volt. Ahogy egyre több időt töltöttünk bent, kinyíltak az érzékszerveink. A szandálon keresztül a talpam érzékelése szinte megszázszorozódott. A madarak csicsergése fülsüketítően erősnek tűnt az erdőben, a szaglásunk olyan volt, mint egy vadászkutyáé. Már egy óra alatt is iszonyúan felerősödtek az érzékszerveink.

Azt gondoltam magamban: bárcsak Te is itt lennél velem és megtapasztalhatnád ezt az eddig át nem élt helyzetet.

Eközben sokat nevettünk Ferivel. Soha életében nem látó túravezetőnk rövid idő alatt belopta magát a szívünkbe csodás humorával, határozottságával és a történetével.

Mit sportolhat egy nem látó ember? Kosarazni, focizni, biliárdozni biztosan nem fog, de Feri tandem kerékpárral látó, teljes életet élő emberek millióit kenterbe verné.  Több ezer kilométert tekert már, több ezer méter szintkülönbséggel. Bámulatos volt hallgatni! Soha sem látott. De teli van derűvel, célokkal.

És akkor eszembe jutott a pesszimista gondolkodásmód: ,,Túl meleg van, túl hideg van, esik az eső, süt a nap, az oktatás, a politika, az egészségügy, a közlekedés…”

Panaszkodunk. Pedig mi dönthetünk arról, milyen foglalkozást válasszunk, mit olvassunk, mikor bringázzunk, mit sportoljunk. Nem látjuk meg az ÉRTÉKET. Annak az értékét, hogy teljes életet élhetünk. És ezzel együtt számtalan lehetőség az, ami a miénk. A Tiéd!

Azért meséltem el Neked, mert szeretném, ha másként tekintenél szemed világára, a látásodra, a szemüvegedre. A színekre, a falevélen megcsillanó vízcseppekre, a tükörre, azokra a csodás hétköznapi dolgokra, amik mellett néha Te is elmész és észre sem veszed!

Értékeld, hogy látsz!

Egy ilyen élmény után az ember másként tekint látására. Másként tekint a világra.